A látogató: Erdély, Pünkösd táján II. rész

Romániában és persze Erdélyben is most készülnek az önkormányzati választásokra. Sokakkal egyetértve, én is úgy látom, a kisebbségi létből következően, a hivatalosság románosító törekvései és nem utolsósorban a román ortodox egyház agresszív terjeszkedése miatt az erdélyi magyarságnak egységes érdekérvényesítésre alkalmas szerveződésre van szüksége. Az, hogy különböző ideológiai, világnézeti és stratégiai elképzelések léteznek, természetes. Ha viszont a parlamentben kevesebb magyar képviselő ülhet, ha kiszorulnak a kormányzati munkából, az erdélyi magyarság érdekei sérülnek. A Magyar Polgári Párt színrelépése ezt a megosztottságot eredményezi. A magyarországi jobboldal ráadásul erőteljesen ráerősít erre a folyamatra, miként itthon sem érdekli, mi az össznemzeti érdek, ott sem, hogy ennek milyen kimenetele lehet. O. V. kihasználja, hogy az itthoni történéseket és viszonyokat részleteiben nem ismerő emberek körében demagóg szlogenjeivel és neofita vallásosságával kétségkívül jelentős népszerűségre tett szert, és igyekszik támogatni a Szász Jenő törekvéseit. Semmi nem számít, csak az, hogy az ő törekvései érvényesüljenek. Ráadásul valójában ő sem ismeri a helyi viszonyokat. Jellemző példa erre a máréfalvi eset.

Szász Jenő Székelyudvarhely polgármestereként építési engedélyt adott ki egy cégnek egy hulladéktároló építésére oly módon, hogy az oda vezető út Máréfalva tulajdonát képező területen épül. (Ez olyan, mintha Budapest polgármestere tenné ezt, mondjuk Dunakeszivel.) A máréfalvi önkormányzat ezt természetesen megtámadta a bíróságon, de a jogszolgáltatás arrafelé sem gyorsabb, mint nálunk, ráadásul, ki tudja miért, a bíróság nem adott helyt a munkák leállítására vonatkozó indítványnak. A máréfalviak ugyanakkor bizonyos összefonódásokról is beszélnek, így érthető, hogy Szász Jenő nem élvez a faluban különösebb népszerűséget. 2007 őszén, az Európai parlamenti választások előtt, többek között ebbe a faluba kísérte el támogatóként O. V. Tőkés Lászlót úgy, hogy előre be sem jelentették az Elnök Úr érkezését, aki aztán megbántódott, hogy nem részesült az elképzelése szerinti megfelelő fogadtatásban.

Mialatt ott voltam, az RMDSz is tartott kampánygyűlést a faluban. Itt lényegesen többen jelentek meg, és érezhető volt a hangulatból, az emberek értik, érzik, mi a tét. Szorongva várom, másutt vajon mit hoz a választás.

Szomorú, hogy a magyarországi jobboldal rátelepszik az erdélyi politikai életre. Az is szomorú, hogy a magyar kormányszervek is mintha átengedték volna ezt a terepet nekik.

Lépjünk túl a politikán. Már amennyire ez egyáltalán lehetséges.

Balázs barátommal és fiával gyalog indultunk Máréfalváról pénteken reggel, hogy szombaton délre Csíksomlyóra érkezzünk. Este, Csíkszeredától már csak úgy 15 km-re, egy nagy fenyő tövében vert sátorban éjszakáztunk.

Nekik zarándoklat volt, nekem próbatétel.

A Csíksomlyói Búcsú az erdélyi katolikusok hagyományosan nagy és spirituális ünnepe évszázadok óta. Hitük szerint a búcsújárással bűnbocsánatot nyerhetnek. Az egyes falvakból, városokból sokan még ma is gyalogszerrel teszik meg az utat énekelve és imádkozva templomuk kis, nemzeti színű szalaggal díszített keresztje és zászlai alatt. Egy-egy ilyen „keresztalja” olykor több száz fősre is duzzadhat. Olykor a falu nevét táblára is kiírják.

Az már a legutolsó évek némely magyarországi szervezőinek leleménye, hogy megjelentek a „…-i Polgári Kör” feliratú táblák, a nagy magyar - sőt újabban turullal ékesített – lobogók és sajnos, mi sem természetesebb, az árpádsávos zászlók is. Szintén új jelenség – idén láttam először – a Wehrmacht-sisakos dübörgő motorosok vonulása.

Az erdélyi zarándokok számára a csíksomlyói búcsújárás lelki megtisztulás, vallási áhitat és öröm. Ők, miközben a Boldogságos Szűz Máriához imádkoznak, igazán észre sem veszik – mert nem ismerik a jelenség hátterét és mozgatórugóit – kik azok, akik ezt az alkalmat is valamiféle tüntetésre használják fel.

Felérve a Kissomlyó nyergébe, felemelő és megható érzés volt a több százezer összegyűlt embert látni. Az arcokon várakozás, vidámság és öröm. Az én lelkembe ezt égette be Csíksomlyó.

Megkísérlek ebből valamit visszaadni:

(A képekre kattintva, azok nagyobb méretben is láthatók.)