2008. május 24., szombat

Erdély, Pünkösd táján III. rész

Tisztelem az elhivatott és megszállott embereket. Ilyen ember Böjte Csaba. EMBER.

http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%B6jte_Csaba













Pünkösd vasárnapján Gyimesbükkre indultunk, hogy megnézzük a Böjte Csaba által létrehozott legújabb gyermekvédelmi központot, amit aznap szenteltek fel. Jó volt látni a szervezők, a gyermekekért ott dolgozók örömét.

Itt van a Katolikus Főegyházmegye legkeletibb kápolnája, a kontumáci kápolna, a pünkösd vasárnapi szentmisét Böjte Csaba tartotta.










Azt hiszem, elmondtam már, hogy nem vagyok hívő – úgy gondolom, ez sem nem hiba, sem nem erény – ennek ellenére már jó néhány istentiszteleten, misén résztvettem. Ennyire emberi hangú, a hétköznapi emberhez szóló, a hétköznapi ember nyelvén hangzó szentbeszédet még nem hallottam. Még az is előfordult, hogy egy-egy, talán profánnak érzett fordulat után a hallgatóság felnevetett. A végén itt nem csak egy rituális mozzanatnak éreztem, hanem őszintén átéltem a felszólítást, és örömmel fogtam kezet a körülöttem álló gyimesi emberekkel, és kívántam velük együtt: „Béke veled!”

Körülbelül ezzel egyidőben érkezett meg Magyarországról egy magyar NOHAB vontatta szerelvény. 64 éve nem volt arra példa, hogy magyar mozdony, magyar személyzettel Romániába lépett volna. A gyimesbükkiek boldogan várták a vonatot.










Az alkalmat az adta, hogy Deáky András, nyugdíjas helyi iskolaigazgató megvette, Erdélyben és Magyarországon gyűjtést szervezett és felújíttatta a hajdani Magyar Királyi Államvasút, a történelmi Magyarország keleti határán álló utolsó őrházát, ahol vasúttörténeti múzeumot rendezett be, majd azt a helyi önkormányzatnak adományozta. Egy szinte hihetetlen összefogás eredményeként elérték, hogy az avatásra ez a szerelvény így megérkezhessen. Lehet, hogy van remény arra, hogy Románia és Magyarország Európai Uniós tagsága oldja a gyanakvást, és a határok valóban képletessé válnak?

A hegytetőn a Rákóczi-vár, a hegy elatt hagyja el a Tatros a Gyimesi szorost, és itt áll az őrház, ahová az ünnepség fénypontján a NOHAB begördült.





Az egész ünnepnek kétségkívül volt egy kis nosztalgikus jellege, de normális körülmények között ez nem szabadna, hogy zavaró legyen. A történelmi tények tények, és ezeket szerte Európában ma már a helyükön kezelik. Az avatáson a helyiek és a hivatalosságok is az EU határokat megszüntető szerepéről, az együttműködésről és arról beszéltek, hogy az értékek megőrzése mellett most már előre kell tekinteni. A beszédeket magyarul és románul is elmondták.

Természetesen itt is megjelentek az árpádsávos zászlót lobogtató hazánkfiai, sőt felhangzott a focipályákról ismert „ria, ria, Hungária” is. Naná, hogy a Gardianul c. román lap irredenta eseménynek minősítette az ünnepet. Így játszanak a román nacionalisták kezére a meggondolatlanok és a melldöngető nagymagyarok.

Hideg szél fújt, fenn a hegyekben némi hó is esett, de szép ünnep volt.

Nincsenek megjegyzések: