Erdély, Pünkösd táján IV. rész

Az utolsó nap ezen a vidéken.

Pünkösd vasárnapján, Gyimesbükkről visszafelé megálltunk Csíkrákoson. Már régen vágytam ide vissza. Szeretem ezeket az erdélyi templomokat. Az egyszerűségük, titokzatosságuk, a tiszta szép formáik mindig lenyűgöznek. (Szeretem a kalotaszegi református templomok meleg otthonosságát, festett bútorait is. Róluk majd egyszer máskor írok.)

Itt Csíkban 1987-ben és 88-ban jártam először, amikor Balogh Jolánnak készítettem felvételeket a készülő könyvéhez. Elsősorban oszlopkeresztekről, melyek Európában csak itt Csíkban és Írországban találhatók. Kiválogatta a számára megfelelő képeket, a kézirattal együtt leadta a kiadóba, majd rá pár héttel meghalt. A kötet végül nem jelent meg.

(2000-ben, Szmodisné dr. Eszláry Éva szerkesztésében megjelent egy gyűjteményes kötet - Balogh Jolán: A régi magyar és európai művészet)

FELCSÍK

Vasárnap már lemenőben volt a nap, amikor Csíkrákosra értünk. Lapos, éles volt a fény, de pár felvételt csináltam.

Hétfőn szerencsém volt a fényekkel. Csak az időm volt már kevés. Jó lett volna meg-megállni, beszélgetni az emberekkel, egy-egy helyen elidőzni. Amikor 20 évvel ezelőtt Adi lányommal, Balázzsal és húgával Esztivel csatangoltuk végig a kis csíki falvakat, több időnk volt. Az utat a kocsiban végigénekeltük, itt-ott megálltunk, valahol a mezőn letelepedtünk harapni valamit, ha megéheztünk. Közben azért izgultunk, hogy nehogy egy rendőr megállítson igazoltatni, mert akkoriban tilos volt román állampolgároknak magyar kocsiba ülni. Magyar vendégeket házukba fogadni is tilos volt, mégis náluk voltunk, igaz, a kocsit betoltuk a pajtába. Azt az utat nem felejtem el már soha.

Csíkrákoson még készítettem pár felvételt. Ez a r. k. templom a XIII. században lépült, a XVI. században bővítették, mai alakját a 1758-ban nyerte el. A torony különleges festése egyesek szerint zodiákus jegyeket és a pogánykori természetkultuszhoz kapcsolható vonalas ábrákat mutat, de elfogadott megfejtésük nincs.

Csíkdelne mellett, kint a mezőn magányosan áll a r. k. Szent János templom. A XV. században épült gótikus stílusban. Valamikor három falu egyháza volt – az egyik közülük, ha jól tudom, Tordafalva névre hallgatott - de a falvak a tatárjárás után elnéptelenedtek, lassan eltűntek.

Kőkereszt a cinterem bejárata előtt

Csíkszenttamás barokk r.k. templomát 1778-ban építették az előző, romos templom helyett. Mint a legtöbb, ez is kerített templom. Faragott és festett madonnája az előző templomból származik, XV. századi munka.

Kőkereszt a cinteremből

A Csíkszenttamási Madonna


Alcsík

Csatószeg és Csíkszentsimon közös r. k. temploma XII. vagy XIII. századi, 1778-ban építették át mai alakjára. Barokkos, inkább parasztbarokk kialakítása szemet gyönyörködtető.

A cinterem külső falánál egy 1707-es datálású oszlopkereszt áll.

A templommal szemben egy monumentális emlékmű, 1999-ben állíttatta a Pro Csíkszentsimon-Csatószeg Alapítvány az elmúlt századok vérfürdőiben elpusztult helyiek emlékére. Mellbevágó olvasni a terjedelmes névsort.

Bent a cinteremben néhány, köztük egy naivan bájos kőkereszt is látható. (Itt is lehet látni, milyen szerencsém volt a fényekkel.)

Visszafelé még megálltam néhány percre Csíkszentimrén, itt az út mellett áll egy szépen faragott oszlopkereszt 1712(?)-es felirattal.

Rövid csíki utam itt ért véget.