2008. május 26., hétfő

Erdély, Pünkösd táján V. rész

Máréfalva








Máréfalva korábban Fenyédhez tartozott, 2004-től önálló község, Székelyudvarhelytől 7 km-re északkeletre, a Csíkszereda felé vezető út mentén. A falu lakói hagyományos kisparaszti gazdálkodással foglalkoznak, javarészt állati igaerő segítségével, de ezt a városi munkahelyre ingázás is kiegészíti. 29 család falusi vendégfogadással is foglalkozik. A falu lakói őshonos magyar nemzetiségű székelyek, a 2017 lakosból 2014 magyar - ebből közel 400-an magyar cigányok - 2 román. (http://www.marefalva.ro/ )

Hagyományos székely faluról van tehát szó, reggelente itt még kihajtják a csordát, ismét működik a közbirtokosság intézménye is. (Tévedtem. Balázs barátom kijavított: "Négy éve, pontosabban ez az ötödik nyár, mióta nincs hazajáró csorda. Elég nagy bánatom, mert a nyolcvanas években a rendszert hibáztattuk amiért nem járhatott a csorda, majd a változások után 14 évig helyreállt a rend, hogy a nagy forgalom miatt ismét megszűnjön."

Az utóbbi években szemmel látható fejlődésnek indult a falu. Épül a járda, felújították a régi Községházát, a faluban kábeltévé és internet hálózat is van, megszervezték a házi beteggondozás feltételeit, képtárat és tájházat működtetnek, ahol rendszeres kiállítások vannak.



A tájház és két kép a belsőről








Egy most záró kiállítás részletei a tájházban: A kenderfeldolgozás hagyományos eszközei





A tájházban évente hagyományőrző táborokat szerveznek.

Júniusban nyitják meg a hátrányos helyzetű gyermekek részére kialakított oltalom házat.

Késő délután egy jó túrós puliszka után Judittal, Balázs nővérével elmentünk kapunézőbe. A jó ég tudja, hányadszor járok itt, a kapukat megcsodáltam, de eddig nem fényképeztem. Erre is több idő kellene, most csak kutyafuttában, néhányra jutott idő, pedig megérné tüzetesen végignézni, összehasonlítani a különböző időszakok faragott és festett székelykapuit, hiszen Máréfalva erről híres. ( Kovács Piroska: Székelykapuk Máréfalván / Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2000./, Elődeink hagyatéka – Udvarhelyszéki öreg székelykapuk katasztere 2001-2006. CD. Kiadta a Hargita Megyei Kulturális Központ)

Az új házak előtt is ott a helye a székelykapunak:





Néhány régi kapu:














Ezekkel a képekkel zárom a nyilván igen szubjektív erdélyi, székelyföldi beszámolómat. Balázs barátommal sokat beszélgettünk, vitatkoztunk is. Az természetes, hogy ő másképpen lát és él meg sok mindent a kisebbségi lét mindennapi sűrűjében, mint én, a látogató.

Kedves Olvasóm! Örülnék, ha a megjegyzésbe leírná benyomásait, véleményét. Köszönöm.

1 megjegyzés:

Olasz Sarok írta...

Kedves Édesapa!
Most olvastam el az utolsó erdélyi bejegyzéseket is!
Nekem a legjobban talán a naiv kőkeresztek tetszettek: sokkal emberközelibbnek tűnik az a hit, amit ezek tükröznek, mint az ezerszeresen díszített keresztek.
És persze a gyönyörű gyimesi táj!
Aminek pedig a legjobban örülök, hogy megint sok élménnyel gazdagítottak az erdélyi emberek. Remélem, még sok ilyen ér majd!
Sok puszi,
Gigi Budapestről:)