Nemrég olvastam Sárközy Tamás új
könyvét. Nem is tudom, milyen műfajba sorolhatnám. A „Magyarország kormányzása
1978-2012” című, „A szoft diktatúra kormányzásától az újkapitalista
konfliktusos demokrácia kormányzásán át a fülkeforradalom vezérdemokráciájának
kormányzásáig” alcímű munka tulajdonképpen egy elmélyült monográfia. Ha ilyen
művet kap kezébe az ember, vesz egy nagy lélegzetet, és felkészül a fárasztó
agymunkára. Ennél a könyvnél nem éreztem a fáradtságot, ez a munka egy
kalandregény olvasmányosságával vetekszik.
Ebben persze benne van a tárgyalt
kor mozgalmas volta, főleg számunkra, akik átéltük. Valójában Sárközy stílusa
az, ami szinte letehetetlenné teszi a könyvet.
A szerző kutató és egyetemi tanár
a Közgázon, ahol gazdasági jogot tanít; a 70-es évek második felétől
kormányzati tanácsadóként, szakértőként részt vett a kormányzati tevékenység
modernizációs munkájában, vezető szerepe volt a társasági törvény
megalkotásában. (Ezzel tetőzött a „szocializmus” alapját jelentő, szigorú
tervutasításos rendszer megszüntetése, mondhatni a rendszerváltást előkészítő
gazdasági átalakítás.) Szakértelmére 89/90 után is igényt tartottak a különböző
kormányok.
Innen datálódik, hogy – bár
rendhagyó módon pártonkívüliként tette a dolgát – szoros kapcsolatban volt a „szocializmus”
utolsó időszakának legmagasabb szintű állami- és pártvezetőivel, de a
rendszerváltás utáni időszak meghatározó politikusaival is. Színesíti a munkát
a történések olykor memoárszerű leírása, némi anekdotázás és az egyes fejezetek
után beszúrt arcképvázlatok. Semmilyen irányú pártelkötelezettség nem lelhető
fel nála, elkötelezettsége kizárólag a hivatása melletti.
Az mű első részében az
államvezetés, kormányzás, a közigazgatás elméletébe kalauzol. A második részben
foglakozik a címben megjelölt tulajdonképpeni témával. Itt aztán aprólékosan
elemez, kíméletlenül kritizál, szarkasztikus megjegyzései minden szereplőt
elérnek. A komoly elméleti fejtegetéseket boncolgató sorok között ilyen
megjegyzések bukkannak fel: Szél ellen
ugyanis nem lehet pisilni, illetve lehet, de a folyadék visszajön a
nadrágunkra, és vihetjük a gatyát a tisztítóba. vagy: A reformot … Horváth Ágnes folytatta, akinek legnagyobb tette hivatali
ideje alatt szerintem talán az volt, hogy
férjhez ment saját korábbi jogi osztályvezetőjéhez. De ilyet is
elenged: Gátlástalanságuk talán a mélyről
jövő emberek kisebbségi komplexusából származik.
A harmadik rész tulajdonképpen a
második rész folytatása, de szerinte a második Orbán-kormány hatalomra kerülése,
a kétharmados fülkeforradalom egy új korszak, a vezérdemokrácia, a negyedik
magyar köztársaság megalapozása.
Az előző kormányok vagy
politikusok is jócskán kaptak Sárközy szarkasztikus megjegyzéseiből, a mostani
történéseket – bár igyekszik visszafogni magát – jogászi lelke nehezen viseli: … a nullum crimen sine lege elvének
megsértése, illetve a visszaható hatály a a legnagyobb merénylet a jogállam ellen.
Megállapítja: A
2010-es választásokon kétharmaddal győző radikális jobboldali erők …
leépítették az ellensúlyokat, és de facto a szemiprezidenciális rendszer felé
közelítő kormányzást alakítottak ki.
Megjegyzi: Az
eddigi impotenciától nem szabadna eljutni a némi erőszakig.
Tudom, hogy nem illik, de
bocsátassék meg nekem két, kissé hosszabb idézet a könyv végéről:
Ami e munka személyes részét illeti, ezt a könyvet a pártonkívüliség és
a pártsemlegesség jegyében, „középről”szerettem volna megírni. Nekem szinte
„tök mindegy”, hogy balközépről vagy jobbközépről kormányoznak, csak a kormányzás
legyen szakszerű és kulturált. (A radikális hőzöngést – balról vagy jobbról –
nem kedvelem.) Kicsit szaktudomány, kicsit jelentörténelem, kicsit
visszaemlékezés ez a munka. Ez utóbbiból kifolyólag egy öregembernek (sic) – akinek csak múltja van, jövője nincs, és
egy ilyen könyvvel a kormányzati munkában való használhatósága is megszűnt … De
azért, ha lehet, ne vitassák el tőlem, hogy bár nem viselek kokárdát, és nem
üvöltöm szívemre tett kézzel a Himnuszt –
Magyarország javáért szerettem volna munkálkodni több-kevesebb sikerrel. Mint
ahogy Déry Tibor általam igen kedvelt
könyvének címe mondja: ítélet nincs.
Összességében mint technokrata bozótharcos (hogy egy korábbi könyvem címéből
idézzek) általában veszítettem a szerintem túl erőszakos, alacsony színvonalú
politikával szemben, ezt az országot – de jobbról és balról egyaránt – sajnos
az elmúlt 20 évben valóban „elpolitizálták” (Bod Péter Ákos)
Ezzel zárja művét:
Nagyon nehéz évtized vár Magyarországra és egész Európára. De remélem,
lassan feltűnik a a fény unokáink számára az alagútban. A jókedvet, az
optimizmust azonban nem szabadna feladni: don′t worry,
be happy. Szárnyaljatok, mint a szabad madarak, legyen más a politika, mint
eddig. Húzzunk bele – igen, igen. Legyen utódainknak szebb jövendőjük, mint
nekünk, süssön rájuk másként a nap. Legyen boldogabb Magyarország, ahol a
polgárok közötti szükségképpeni világnézeti, ideológiai, politikai
különbségek-nézeteltérések ellenére senki sem folytat „szabadságharcot” senki
ellen, nem akarja megsemmisíteni-megbélyegezni a másikat. Ne legyen többé
háború sem országon kívül, sem országon belül. Hajrá, jóindulatú, kreatív és
szorgalmas, hazájukat szerető, de ugyanakkor európaivá, sőt világpolgárrá váló
magyarok!
